Verebes György: Egy képzőművészeti hagyomány valódi újjáéledése a Szolnoki Művésztelepen
Megjelent a Lyukasóra folyóirat 2023/3. számában
Semmi sem adhatná jobb igazolását a Szolnoki Művésztelep munkáját vezérlő jelmondatnak: Megújuló hagyomány, mint a Nyomatról nyomatra címet viselő rendezvény, amely egy klasszikus képzőművészeti műfaj előtti.. →
Verebes György: A térhajlító / Lábjegyzet Bicskei Zoltán rajzaihoz
Megjelent az Előretolt helyőrség, Vajdaság, 2020. január 18-i számában (III. évfolyam 1. szám)
Semmi kétség: a sűrítés létkérdés. Ma, itt és most nincs más lehetőség. Secundum non datur. Emberi agy már nem képes feldolgozni, lehetetlenség ép elmével, tiszta érzéssel.. →
Verebes György: Lélegző horizontok /Utcai Dávid festészete/
Megjelent az Art Limes folyóirat 2018. 4. számában.
Mintha magamról beszélnék. Amit látok, az táj. Akárhogy nézem, forgatom, értelmezem, fülelem, szimatolom, tapintom, a végeredmény ugyanaz: tájban vagyok. Helyesebben fogalmazva: tájba léptem. Igen, ez talán a helyes megfogalmazás,.. →
Verebes György: Mozdulat, egyszer
Megjelent az Előretolt helyőrség, Vajdaság, 2019. január 19-i számában
Meredten ülök az asztalnál, előttem finom, nemes papír kiterítve, rajzeszközök sorban, finom ívű acéltollak, tégelyekben tus, pác, lágy szőrű ecsetek, szilkékben lazúrszínek. Oldalt egy kis tálka,.. →
Verebes György – A Szolnoki Művésztelep legújabb korszakáról
Megjelent a Magyar Napló 2017. júniusi számában
A 115 éves, Magyar Örökség-díjas Szolnoki Művésztelep működésének legújabb, ma is tartó időszaka 2002-ben kezdődött, amikor a kolónia fennállásának centenáriuma alkalmából felújított épületek átadásra.. →
Verebes György: Az ismeretlen rétegei
Kerekes Elek kiállítása elé
/Hévíz, Gróf I. Festetics György Művelődési Központ Muzeális Gyűjtemény, 2017. február 12./
Újra és újra bizonyossá válik: a valóság tapasztalata mélységesen személyes ügy. A gondolkodásunkat a tények, a számok uralják, tudományos.. →
Verebes György: A gyűjtésről
Orosz Istvánnak ajánlva
/Megjelent az ESŐ Irodalmi Lap, 2016/3. számában/
Furcsa kép. Bárányokat látok egy épületben. Álldogálnak, sétálnak, heverésznek, mintha legelőn lennének. Nyugodtak, láthatóan semmi sem zavarja őket. Klasszikus, római kori kör alakú csarnokban.. →
Verebes György: A rajzoló
Péter Lászlónak
/Megjelent az Eső Irodalmi Lap 2011/2. számában/
Az ember úgy veszi birtokba a világot, hogy elnevezi. Nevet adni pedig annyi, mint ismerni, a megismerés tényét tudatosan és akaratlagosan kinyilvánítani. A névadás az elme legfontosabb, legnagyobb erejű.. →
Verebes György: Az, aki van – Ágotha Margit tiszteletére
Elhangzott Ágotha Margit búcsúztatóján a Farkasréti Temetőben
Nem titok, de misztérium: A Teremtő azt szereti, aki Van. A létezőről a teremtőnek tudomása van, mélységes tudomása, mert abban, aki vagy ami létezik, a teremtő önmagát ismeri. De azt, aki Van, aki ízig-vérig.. →