Saját írások

Verebes György: Lélegző horizontok /Utcai Dávid festészete/

Verebes György: Lélegző horizontok /Utcai Dávid festészete/

Megjelent az Art Limes folyóirat 2018. 4. számában.

Mintha magamról beszélnék. Amit látok, az táj. Akárhogy nézem, forgatom, értelmezem, fülelem, szimatolom, tapintom, a végeredmény ugyanaz: tájban vagyok. Helyesebben fogalmazva: tájba léptem. Igen, ez talán a helyes megfogalmazás,..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Verebes György: Mozdulat, egyszer

Megjelent az Előretolt helyőrség, Vajdaság, 2019. január 19-i számában

Meredten ülök az asztalnál, előttem finom, nemes papír kiterítve, rajzeszközök sorban, finom ívű acéltollak, tégelyekben tus, pác, lágy szőrű ecsetek, szilkékben lazúrszínek. Oldalt egy kis tálka,..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments
Verebes György – A Szolnoki Művésztelep legújabb korszakáról

Verebes György – A Szolnoki Művésztelep legújabb korszakáról

Megjelent a Magyar Napló 2017. júniusi számában

A 115 éves, Magyar Örökség-díjas Szolnoki Mű­­vész­telep működésének legújabb, ma is tartó időszaka 2002-ben kezdődött, amikor a kolónia fennállá­­sának centenáriuma alkalmából felújított épületek átadásra..

Posted by admin in Írások, 0 comments

Verebes György: Az ismeretlen rétegei

Kerekes Elek kiállítása elé
/Hévíz, Gróf I. Festetics György Művelődési Központ Muzeális Gyűjtemény, 2017. február 12./
Újra és újra bizonyossá válik: a valóság tapasztalata mélységesen személyes ügy. A gondolkodásunkat a tények, a számok uralják, tudományos..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Verebes György: A gyűjtésről

Orosz Istvánnak ajánlva
/Megjelent az ESŐ Irodalmi Lap, 2016/3. számában/
Furcsa kép. Bárányokat látok egy épületben. Álldogálnak, sétálnak, heverésznek, mintha legelőn lennének. Nyugodtak, láthatóan semmi sem zavarja őket. Klasszikus, római kori kör alakú csarnokban..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Belátások

Megjelent az Alvó titánok Verebes György szolnoki festményein című művészkönyvben 2009-ben

Az első arc úgy jelent meg a képfelületen, mintha felhőből bújt volna elő. Nem volt semmiféle előzetes koncepció, vagy szándék, egyszerűen csak észrevettem, hogy ott van, eleinte..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Verebes György: A rajzoló

Péter Lászlónak
/Megjelent az Eső Irodalmi Lap 2011/2. számában/
Az ember úgy veszi birtokba a világot, hogy elnevezi. Nevet adni pedig annyi, mint ismerni, a megismerés tényét tudatosan és akaratlagosan kinyilvánítani. A névadás az elme legfontosabb, legnagyobb erejű..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Verebes György: Az, aki van – Ágotha Margit tiszteletére

Elhangzott Ágotha Margit búcsúztatóján a Farkasréti Temetőben
Nem titok, de misztérium: A Teremtő azt szereti, aki Van. A létezőről a teremtőnek tudomása van, mélységes tudomása, mert abban, aki vagy ami létezik, a teremtő önmagát ismeri. De azt, aki Van, aki ízig-vérig..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Verebes György: Három korty

/Megjelent az Eső Irodalmi Lap 2012/4., világvége tematikájú számában /
Hosszú másodpercek teltek el, majd kissé előredőlt, és a teáscsészét két kezének csontos ujjai közé rejtette. Amint beszélni kezdett, a szavai úgy zengtek, mint egy távoli, mély harang.

Nézze,..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments