N. Kovács Zita: Athanor (Ami a lelket magába szívja)
Megjelent az orszagut.hu-n.
Hamvas Béla gondolata szerint Magyarország mint tájgéniusz nem egységes, hanem öt
részből tevődik össze. Ebből az első az északi rész, aminek a reprezentánsa Gulácsy Lajos.
Természetérzékenység, miszticizmus. A második a nyugat, amelynek.. →
Interjú Verebes Györggyel
Megjelent az Új Néplap 2023. március 21-i számában
Molnár-Révész Erika írása
Rangos állami kitüntetéssel jutalmazták a Munkácsy-díjas festőt
Magyarország Érdemes Művésze lett Verebes György
– A Munkácsy, a Prima, vagy éppen az Ezüst Pelikán-díj.. →
„A küzdelem a titánok álma…” Beszélgetés Verebes György festőművésszel
Kérdező: Kenderesi Ilona
A férfi princípiumról, a férfiségről és férfiasságról, a férfiban élő nőről, a művészetről, az alkotásról és a művész szerepről beszélgettünk Verebes György, festő- és grafikusművésszel, a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetőjével.. →
Almási Miklós: A leheletfestő dicsérete (Verebes György kiállítása az Art Salon Társalgó Galériában)
Minimalista piktúra, a kevés témából egy világkép áll össze a festő legújabb kiállításán
Hihetetlen bátorság kilépni a mai mainstream festői narratívából és valami tökéletesen mást, szinte a piktúrán túli világban füröszteni a nagyérdeműt. Ez kapott meg elsőre.. →
Dzsubák Tamás: Látogatóban Verebes György festőművész otthonában (Magyar Kultúra, 2022. II. Évfolyam, I. szám)
„A halálra az álomban lehet a legjobban felkészülni”
Tiszától Tiszáig jöttem – mondja Verebes György Munkácsy-díjas festőművész, akit november végén a Szolnoki Művésztelepen látogattam meg. Amikor az interjút egyeztettük, máris mondta, ne taxizzak, várjam meg a.. →
Szepes Hédi: Verebes György kiállítása elé (Limes Galéria, 2021. október 22.)
?Videó a szöveg után!
Kedves Megjelentek, Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm Önöket VEREBES GYÖRGY, Munkácsy-díjas festőművész „SUMMA” című kiállításának megnyitóján itt, a Rév-Komáromi Limes Galériában.
Október hónap 18. napja Szent Lukács.. →
Szerda Zsófia: Egy kiállításról, fiatal alkotókról, egy banánról s a Szolnoki Művésztelepről
Megjelent a Hét Nap. 2020. február 5. LXXV. évf. 6. számában
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész, a Szolnoki Művésztelep vezetője, a Magyar Festészet Napja Alapítvány elnöke. A festészeten kívül foglalkozik írással és zenével is. Nemrég Szabadkán járt, a kortárs.. →
Bonczidai Éva írása az Előretolt Helyőrségben
Megjelent az Előretolt helyőrség. 2020. február 22., IV. évfolyam VIII. számában
Mennyit kell még aludni addig? – kérdi a gyermek, ha nagyon vár valamit. Te tudsz ilyet csinálni a kezeddel? – mutatja, és érdekes módon kulcsolja össze az ujjait. Ezek a gyakran átélt helyzetek.. →
Révi Norbert: Verebes György kiállítása elé
Elhangzott a Ceglédi Galériában 2019. április 5-én
Nagyra nőtt kezek és arcok körös-körül. Kezek, amelyek cselekszenek, és nyilván valamit jelentenek azzal, ahogyan kifelé gesztikulálnak, és arcok, amik mögött tettek és képek, világok vannak,- mintegy befelé.
Ami.. →
Mártonfi Benke Márta: Uram, rossz hírem van, a fia tehetséges! Beszélgetés Verebes György festőművésszel
Verebes György, a Szolnokon élő festő sokoldalú művész: fest, zenél, zenekarokat alapít, rendszeresen publikál, könyvillusztrációkat készít, díszletet tervez, tanít, kiállításokat nyit meg, valamint tizenöt éve vezeti a nagy hagyományú Szolnoki Művésztelepet. A sok kulturális.. →
Wehner Tibor: AZ ARCOK ÉS A KEZEK KÉPEI
Az arcok és a kezek képei a 2000-es évek, vagyis a zentai művész szolnoki alkotóperiódusának terméseként születtek meg. A közelmúlt eme képegyüttese szemléletesen azt tanúsítja, hogy Verebes György festőművészt már-már kizárólagosan az arcok és a kezek megjelenítése foglalkoztatja.. →
Kezek szorításában és bűvöletében – Verebes György Opus című unikális kiállítása a Józsefvárosi Galériában (2018. május 4-29.)
Szerző: Varga Bótos Anna
artnews.hu
Kezek és csak kezek. Dolgos kezek, olykor aggódóak, összekulcsolódók, tördelők, megtisztulók, máskor gyógyítóak, fájdalmasak vagy segítőek, fohászkodók és segélykérők, érintőek, néha pihenők, s folytathatnánk a sort a végtelenségig… →