A KERT csoport kiállítása elé
2007. március 1. Szolnok-Nyíregyháza
Kezdjük ott, ahol elkezdődött. Barackszínű nyári délután, úgy másfél évvel ezelőtt, a művésztelep verandáján,Szolnokon. Az asztalon kancsóban fehérbor, néhány pohár, körben kisebb társaság, barátok, művészek mindahányan. A szó egy kiállításról folyik, meg kéne csinálni, jó nagy helyszín, felkérés, tudjátok…illő lenne összeszedni egy jó kis anyagot, sok látogató lesz, miegymás. Szolnoki művészek, persze…ne csináld,hát te is szolnoki vagy, itt tanítasz meg minden…amúgy is itt vagyunk a közelben mind, ide tartozunk. Szóljatok a többieknek is, Dénesék, igen….Tamás is…rendben, leszünk vagy tízen. Na jó, akkor megbeszéltük, úgy három hét múlva, de…. jó lenne csoportként, rendesen, névvel, tudjátok, ha már lúd,……Aztán ötletek, szavak,bökversek a levegőben, még egy kis fröccs, sok nevetés, langyos szellő és körben a gyep, a fák, vadszőlő és a madarak…a KERT. Mondta Györe Zoli, és mi azt mondtuk, jó. ———————A Valahol attól létezik, hogy nem tudjuk. Bárhol lehet, ezért ő a Mindenütt. Mindenütt pedig ott van, ahol mi ITT vagyunk, hiszen ez nem is lehet másként, ugye? ———————-Az újszülött felsírt, és kiállítások jöttek sorban, munka, alkotókedv és kételyek,beszélgetések, hamutartók színültig, basszusgitárszólós hajnalok és napok, hónapok, úgy, mint azelőtt, de már velünk volt a NÉV, és kezdett formát ölteni ,, és többen lettünk és a hitünk is több lett ,talán.———————-A Mindenütt ott van, ahol mi itt vagyunk és akkor itt van a Hely, ami kell, ami kell hogy legyen valahol. Túl az Óperencián, a fehér tengeren, a hely az alá nem hulló nap szigetén, a rög, a gyökerek és a csontok földjében, a sehonnani vonulások lankáin és a felhőkkel szántó ég hóna alatt.————————–ITT.——————-Itt van velünk az ősrovás szőtte ember-inda Danka Attilától. Itt van velünk a hős görögdinnyék harca Nagy Dénestől. Itt van velünk a szemgödrökbe hullott regösének Pogány Gábor Benőtől. Itt van velünk a hínárban rejtőző legifjabb ősnemzés Nagy Katalin Matildtól. Itt van velünk az emberben eltévedt táj Szikszay Tamástól. Itt van velünk a gyengéd boszorkányok dala Horváth Almától. Itt van velünk a nagy leleplezés bája Georgiustól.. Itt van velünk a bizsergő kívánások nyújtotta menedék Bosnyák Zsuzsától. Itt vannak velünk a pókhálóban hempergő óriások Révi Norberttől. Itt van velünk a bőr illatát faló testangyal Varga Eriktől. Itt vannak velünk a lángsímogató tenyerének barázdái Gránicz Tamástól. Itt vannak a már majdnem elfeledett arcaink a még mesélhető időből, Györe Zoltántól. Itt van velünk a hágcsó Heini Schornotól, melyen a tépett szárnyú pegazusok zuhannak a földből az égbe.—————————- És itt vagyunk Mi, immár és végül, álmos friss délutánokon a verandán ülve , átsuhanó árnyakba merevített jel, célfotó a startvonalnál, ott, ahol elkezdődött, barackszínű langyos fuvallatban. Körülöttünk a Hely,ami kell hogy legyen Valahol. Például egy kertben a felhőket arató nyári ég hóna alatt. A lombok közt madárdal, az asztalon még egy pohár bor.