Elhangzott az Újbuda Galériában 2017. október 13-án a Magyar Fetészt Napja alkalmából
Kedves barátaim, tisztelt ünneplő közönség!
Ma a festészet ünnepét üljük, illetve gyalogoljuk majd végig a XI. kerületben. A XI. kerületi Önkormányzat épülete 2002-ben is meg volt, 16 évvel ezelőtt. Valahol a közelben volt az akkori polgármester asszony: Dr.Juhos Katalin irodája. Ott vállt hivatalossá , hogy a magyar festészetnek legyen ünnepe és a napja legyen október 18.án Szt. Lukács, az orvosok és a festők védőszentjének neve napján.Így tehát ez a hely többszörösen is fontos a MFN életében. Tudni illik 2002 óta színre és nemre való tekintet nélkül eddig még minden polgármester és kulturális bizottság támogatta ezt a szerintünk is életrevaló kezdeményezést, melyet mái napig élvezünk. Ez a galéria pedig létrejötte óta Mika Edit vezetésével minden alkalommal megrendezte a MFN tiszteletére egyéni, vagy kollektív kiállítását. Nagyon nagy köszönet érte.
Most pedig egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk, ugyanezen a helyen nyitjuk meg Verebes György Munkácsy díjas festőművész a MFN kuratóriuma új elnökének bemutatkozó tárlatát a mi kerületünkben.
Verebes György egy művészeti polihisztor: festőművész, zeneszerző és interpretátor, grafikus, díszlet és arculattervező, filozófus, művészeti rendezvények szervezője és nem utolsó sorban apa. Gyuri szerint ez mind eszköz a lét teljes átélésére. Ez olyan felsorolás volt, amely két embernek is sok lenne, tehát két végéről égeti a gyertyát. Hála Istennek fiatal és erős, így hallatlanul okosan és ma már nagy rutinnal szervezi az életét, amiben kedves felesége Edit asszony rengeteget és megértően segíti. Köszönet érte és mindazoknak a hölgyeknek, akik hasonlóképen küzdenek a férjükkel együtt
Ezt a megnyitót egy riposzt megnyitónak szántam, tudniillik ezelőtt néhány héttel Gyuri barátom egy olyan parádés és szellemes megnyitóval lepte meg a közönséget és engem is, a belvárosi „Szép 3 „ kiállító térben ,hogy ezt a vágást nagyon komolyan kell vennem. Mivel már öreg vagyok és mindent elfelejtek, le kellett írnom a mondandómat.
Tehát a „mudrák” és az „alvó titánok” sorozatból láthatunk most egy válogatást. Mi az a mudra? Szanszkrit nyelven pecsétet, jelzést, vagy kéz mozdulatot jelent. Szimbolikus vagy szertartásos kéztartást. A hinduizmus vagy a buddhizmus egyes mudrákat teljes testtel végzik, de a legtöbb mudra kéz és új mozdulatot takar. Ezt Gyuri szabadon értelmezi és kanonizált mudrákként , gyógyító írásjelként alkalmazza képein. Ez eddig a verbális megközelítés, de mi a vizuális értelmezése? Anno a mesterem Szentiványi Lulu bácsi Rembrandt imádó volt.(Ezt csak zárójelben említem meg, hogy Lulu elhatározta, hogy az összes létező Rembrandt művet megnézi. Elmondása szerint az Európaiakat igen, de az Amerikaiakat nem sikerült meglátnia) Az ő hite volt az, hogy a kompozíció az elmerítés, az elhagyás és a kiemelés alapján jön létre. Például a ”tékozló fiúnál „ a négy látható figurán kívül még további két figura is felfedezhető alig észrevehetően a sötét környezetben de csak az apa és a fú figurája a főszereplő. Vagy a Saul és Dávidnál, Saul drámai alakja megvilágított ünnepi díszben szeméhez emeli a súlyos bordó bársony drapériát (és most jön a csoda) a veronai zöld föld és vörös vasoxid finom keverékéből egy hatalmas teret fest a mester, ahol aztán a kis Dávid finoman megvilágítva pengeti a lantját , amely olyan szépen szól, hogy Saul mélységesen meghatódik, a következményt pedig ismerjük.
A tér létrejötte Gyurinál is hasonlóképen történik. Az imára kulcsolt kéz a „hegy”,az elengedő kéz „kehely II” az Isteni fényt befogadó kéz” kehely I”
pantomím szerűen bontja ki a sötétből a jelentéseket. Mi adja a kezek plasztikáját? A tiszta axióma . Ha a fény hideg, akkor az árnyék meleg színhőmérsékletű. Fordítva ugyan ez érvényes. Az impresszionisták hideg árnyékokat és meleg fényeket festettek. Ez a természetes és a mesterséges fénytől is függhet. A festő nem tudja elkerülni, hogy ha figurát fest, akkor az ne hasonlítson saját magára egy kicsit. Nézzék meg Gyuri kezét, akkora mint egy szív lapát és ha beszélni kezd , azonnal gesztikulál vele mint az olaszok. A gesztusai nagyon hasonlítanak a mudrák kézmozdulataira. Ezzel nyomatosítja a mondandóját. Szép, nagyon jól látható szerkezetes keze van. Valószínűleg ez a nagy kéz a zongorázásnál is hasznos. Szerintem időnként a saját kezéről készült fotók és rajzok, nagyban segíthetik a festést. Kanonizációról beszéltem.
Igen, egy kézmozdulat jelentését piedesztára emeli a festő. Nem is érdemes másként kezdeni a munkát, mint azzal a tudattal, hogy semmi sem az ami, hanem annak égi mása a festményen. Ezt az itt látható kompozíciók fényesen bizonyítják.
Értelmes káoszból indul a kép. A sötétek ritmusát keresem, a hideg színek és meleg színek arányát felfestem, a tér létrejöttével bontom ki a kezek plasztikáját. A kiemelésnél csak annyira közelítek a látványhoz, amennyire a kompozíció megengedi. A fényeknél finom rózsaszíneket teszek fel és néha még a hüvös világos csillanásokat is felfestem. Az árnyékoknál finom zöldekkel és umbra természetessel segítem a plaszticitást, mint annak idején Giottóék tették. Az „alvó titánok „sorozatra szinte teljes mértékben elmondhatók az előbb említett festészeti megoldások. Természetesen abszolút más tartalmi vonatkozásban. A titánokat Verbes Gyuri abban a megfogalmazásban értelmezi , miszerint: szellem óriások, rendkívüli tehetségűek, hatalmas alkotóerejű emberek. Szemüket soha nem láthatjuk, nem, mert kizárólag befele élnek és a belső életüket láthatjuk az arcukra kiülve. Ezek mind egy egy érzelmi állapotot jelentenek. A titánok szó meghatározásában óriási tehetségekről és kiváló képességű emberekről szóltam igen , de a festő épen az áhítat által megszépült hétköznapi emberekről festi a képeit és nem biztos, hogy ezek tényleg ember feletti emberek, de lehetnek azok is. Tehát a tisztességes hétköznapiság emelkedik itt piedesztára. Egyik riportjában azt mondta Gyuri, hogy könnyű volt a trendek vonzásáról lemondania, hiszen egyértelmű volt számára , hogy úgy akar dolgozni hogy a közlés vágyának engedjen teret, az elődök példáján. Isten bocsássa meg nekem, de a Verebes képeken egy csöpnyi nagybányai ízt is vélek felfedezni. Befejezésül csak annyit, hogy a művész jóakaró barátai szerint és a művész véleménye szerint is ezeket a sorozatokat nem lehet fejleszteni ezek jól vannak így ahogy vannak! Nagyon jól! Egy másik sorozatba kell fogni.
Isten adjon ehhez jó egészséget és sok erőt. Szeretettel várjuk az új képeket.