Verebes György képeire

ahogy vizes testről
a fényesség lecsorog
köztesvárosi alvadt délutánon
zenkilencre lapot húzni

és huszonegy rész a falon
teljessé összeáll
ágat lomb
levél takar leveleket

titán ujjai közé csippen fény
a kéz majdnem annyit mond
mint egy arc
a szép a szoborszerű

hunyt pillák mögé
nem hatol csillogás
felragyog mégis legbelül
nem lázadnak

alszanak a körülmények
kiszámíthatatlan rendszerében
festékfényű részletek
ujjbegy érint ujjbegyet

s mint árnyak az alvóban
óriássá nőnek
a ráncok a pórusok
a vászon elnyeli

kiöklendi a fényeket
föld és ég közt
nyugvóponthiány
békétlen

a teremtett teremtő
határtalan
imára kulcsolt kéz
fegyelmezett álom

belátható érintés
végső menedék
kör körök egyenes
istenfényfesték

Megosztás

Vélemény, hozzászólás?