Verebes György képeire
ahogy vizes testről
a fényesség lecsorog
köztesvárosi alvadt délutánon
zenkilencre lapot húzni
és huszonegy rész a falon
teljessé összeáll
ágat lomb
levél takar leveleket
titán ujjai közé csippen fény
a kéz majdnem annyit mond
mint egy arc
a szép a szoborszerű
hunyt pillák mögé
nem hatol csillogás
felragyog mégis legbelül
nem lázadnak
alszanak a körülmények
kiszámíthatatlan rendszerében
festékfényű részletek
ujjbegy érint ujjbegyet
s mint árnyak az alvóban
óriássá nőnek
a ráncok a pórusok
a vászon elnyeli
kiöklendi a fényeket
föld és ég közt
nyugvóponthiány
békétlen
a teremtett teremtő
határtalan
imára kulcsolt kéz
fegyelmezett álom
belátható érintés
végső menedék
kör körök egyenes
istenfényfesték