Belátások

Megjelent az Alvó titánok Verebes György szolnoki festményein című művészkönyvben 2009-ben

Az első arc úgy jelent meg a képfelületen, mintha felhőből bújt volna elő. Nem volt semmiféle előzetes koncepció, vagy szándék, egyszerűen csak észrevettem, hogy ott van, eleinte alig felismerhetőn, de később, ahogy a szemem hozzászokott a látványhoz, egyre kivehetőbben, végül szinte sugárzón. Nem tehettem mást, minthogy elfogadom.

Ahogy jöttek sorban, csak felismernem kellett őket. Arcok, kezek.

A festészeti kihívást elsősorban az jelenti, hogy a térszerűség érzete egyszerre keltsen valóságos és illuzórikus hatást.

Zöldföld és kadmiumvörös, aranyokker és kobaltibolya, szerves és szervetlen. Tűzzel válaszd ki a földből a fémet! A színek alkímiája a látás tudomása. A látás tudomása a bizonyosság, ami nem kíván bizonyítást.

A valódi mesterségbeli tudás célja nem magamutogatás. Jelenléte a műben a ráfordított figyelem bizonyítéka. Bizalmat kelt, mert odaadásról és alázatról tanúskodik, és kitárja a kaput a mű üzenete számára a befogadó felé.

Az aktualitás kérdése kizárólag a pillanatnyiság vonatkozásában érdekel. Csak itt van egyszerre jelen a megtörtént és a lehetséges. Az összes többi mellébeszélés.

Ami bennem független, a mérték. A látás tudomása, éberség az álomban.

Szó sincs arról, hogy ezek a képek valamiféle portrék lennének. Sokkal inkább az emberi állapotok ősmintái a tudati térben.

Nincs érzelem az arcokon, csak a befelé néző, időtlen mosoly.

Nincs tekintet. A tekintet egyértelmű, a lezárt szem talány. Ki van mögötte, és mit lát? Ahol szem van, ott látás van, mert a látás teremtette a szemet. A lezárt szemhéjak mögött megleshetem a teremtés pillanatát, a látásét, mielőtt szem lett volna.  A lezárt szem senkié és mindenkié.

A világ a lezárt szem mögött egyszerre van kívül és belül. Ez a világ senkié és mindenkié. Az enyém, akkor is, amikor már nincs szemem.

            A lezárt szem mögött a látó, a látás és a látott dolog egy.

Ami a látás a szemben, az a mozdulat a kézben.

            A mozdulat a Mozdulatlan küzdelme.

A festői gesztus nem más, mint a látás tudomásából származó energia uralásának lenyomata.

            A szabadság a mozdulat dinamikája a kötöttségben és a kötöttség szilárdsága a mozgásban.

             A festés célja a jelenlét intenzitásának tapasztalása a pillanatban. A képek a teljes, tudatos tapasztalásért folytatott küzdelem lenyomatai.

Tanúságtétel, hogy valaki látta őket.

A küzdelem a titánok álma. Az ormon áll a Küzdelemnek Véget Vető.

Megosztás

Vélemény, hozzászólás?