Mennyit kell még aludni addig? – kérdi a gyermek, ha nagyon vár valamit. Te tudsz ilyet csinálni a kezeddel? – mutatja, és érdekes módon kulcsolja össze az ujjait. Ezek a gyakran átélt helyzetek jutnak eszembe, ha Verebes György festményeit nézem. Talán a tisztaságuk miatt. Talán az intim közelség miatt, ahogy elidőzhetünk egy alvó arcot nézve, vagy rácsodálkozhatunk, mennyi mindent tükröz egy ember kézfeje. Az idő létezése tolakodik elénk minden kép által – az alvás, amely az időt szabdalja előttre és utánra, mára és holnapra, valóságra vagy álomra. Mi történt mielőtt …
Bővebben…