Saját írások

Verebes György: Mozdulat, egyszer

Meredten ülök az asztalnál, előttem finom, nemes papír kiterítve, rajzeszközök sorban, finom ívű acéltollak, tégelyekben tus, pác, lágy szőrű ecsetek, szilkékben lazúrszínek. Oldalt egy kis tálka, ami különleges. Átlátszó anyagból van, üveg lehetne, de nem az, mert valahogy változtatja..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments
Verebes György – A Szolnoki Művésztelep legújabb korszakáról

Verebes György – A Szolnoki Művésztelep legújabb korszakáról

Megjelent a Magyar Napló 2017. júniusi számában

A 115 éves, Magyar Örökség-díjas Szolnoki Mű­­vész­telep működésének legújabb, ma is tartó időszaka 2002-ben kezdődött, amikor a kolónia fennállá­­sának centenáriuma alkalmából felújított épületek átadásra..

Posted by admin in Írások, 0 comments

Verebes György – Lélegző horizontok /Utcai Dávid festészete/

Megjelent az Art Limes művészeti magazin 2018. téli számában

Mintha magamról beszélnék. Amit látok, az táj. Akárhogy nézem, forgatom, értelmezem, fülelem, szimatolom, tapintom, a végeredmény ugyanaz: tájban vagyok. Helyesebben fogalmazva: tájba léptem. Igen, ez talán a helyes..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Verebes György: Az ismeretlen rétegei

Kerekes Elek kiállítása elé
/Hévíz, Gróf I. Festetics György Művelődési Központ Muzeális Gyűjtemény, 2017. február 12./
Újra és újra bizonyossá válik: a valóság tapasztalata mélységesen személyes ügy. A gondolkodásunkat a tények, a számok uralják, tudományos..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Verebes György: A gyűjtésről

Orosz Istvánnak ajánlva
/Megjelent az ESŐ Irodalmi Lap, 2016/3. számában/
Furcsa kép. Bárányokat látok egy épületben. Álldogálnak, sétálnak, heverésznek, mintha legelőn lennének. Nyugodtak, láthatóan semmi sem zavarja őket. Klasszikus, római kori kör alakú csarnokban..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Belátások

Megjelent az Alvó titánok Verebes György szolnoki festményein című művészkönyvben 2009-ben

Az első arc úgy jelent meg a képfelületen, mintha felhőből bújt volna elő. Nem volt semmiféle előzetes koncepció, vagy szándék, egyszerűen csak észrevettem, hogy ott van, eleinte..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Verebes György: A rajzoló

Péter Lászlónak
/Megjelent az Eső Irodalmi Lap 2011/2. számában/
Az ember úgy veszi birtokba a világot, hogy elnevezi. Nevet adni pedig annyi, mint ismerni, a megismerés tényét tudatosan és akaratlagosan kinyilvánítani. A névadás az elme legfontosabb, legnagyobb erejű..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Verebes György: Az, aki van – Ágotha Margit tiszteletére

Elhangzott Ágotha Margit búcsúztatóján a Farkasréti Temetőben
Nem titok, de misztérium: A Teremtő azt szereti, aki Van. A létezőről a teremtőnek tudomása van, mélységes tudomása, mert abban, aki vagy ami létezik, a teremtő önmagát ismeri. De azt, aki Van, aki ízig-vérig..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments

Verebes György: Három korty

/Megjelent az Eső Irodalmi Lap 2012/4., világvége tematikájú számában /
Hosszú másodpercek teltek el, majd kissé előredőlt, és a teáscsészét két kezének csontos ujjai közé rejtette. Amint beszélni kezdett, a szavai úgy zengtek, mint egy távoli, mély harang.

Nézze,..

Posted by Verebes-Nagy Edit in Írások, 0 comments